A 3. forduló sorsolását meglátva mindenki felkapta a fejét, aki követi a sakkolimpia történéseit: férfi B válogatottunk a világ egyik legerősebb csapatát, Indiát kapta ellenfeléül. Vegyes érzésekkel drukkoltunk: ilyen csapat ellen nem sok esély volt a pontszerzésre, ám az igazi meglepetés akkor érkezett, amikor Papp Gábor a 4. táblán döntetlent játszott ellenfelével, Shantos Guyrathi Vidit-tel. Akkor egy örömsikítás jelezte: Gábor meghozta a reményt, és nem lesz teljes veresége a magyar válogatottnak. Mint a végén kiderült, a 4-es táblás játékosunk a becsület félpontot húzta be a csapatnak.

Úgy tudom, nagyon készültetek erre az ellenfélre…

Ez így igaz! Nekünk ez egy óriási élmény. Az volt a célunk, hogy játsszunk nagyon erős csapatokkal, hát tessék, megkaptuk azt, aki szerintünk a legerősebb az olimpián. Egy nagyon fiatal, indiai csapatról van szó, akik két éve bornzérmet nyertek, és szerintünk idén nagyon valószínű, hogy ők fogják nyerni az olimpiát, persze ez sok mindenen múlik. Tényleg nagyon örültünk a párosításnak.

Elképesztően erős csapat, ha csak végignézünk a játékosokon: az első táblán ott ül a világbajnok-jelölt, Gukesh, ott van Pragghanandaa, aki világkupa döntőt játszott, Magnus Carlsentől kapott ki, az én ellenfelem, Shantos Guyrathi Vidit, a 4-es táblán a Grand Swiss-t versenyt nyerte meg idén, a legerősebb Opent, és kvalifikálta magát a világbajnoki körmérkőzésre, és a 3-as táblán Erigiasi Arjun is nagyon magas, 2778 Élő ponttal rendeldezik, és a világon a 4. legjobb játékos. Tehát, ha papíron nem is ők az egyes számú kiemeltek, hanem az Amerikai Egyesült Államok, de valószínűleg játékerőben, illetve formát tekintve ők a legjobb csapat.

Mi is felsikítottunk a sorsolásnál, nagyon örültünk. Tudtuk, hogy nagyon kevés esélyünk van, de azt is, hogy nyilván mindent meg fogunk tenni, de ez egy más szint, ahogy szoktuk mondani, mindegyik játékosuk világsztár. Elég csúnya is lett a vége, sajnos. Én tudtam egy döntetlent csípni, de nem tartom óriási hőstettnek, tényleg egy felkészülésben tudtam elkapni az ellenfelemet, és kihozni egy ilyen döntetlen változatot, a többieket pedig szépen, lassan, sajnos, túljátszották.

Eredménytől függetlenül jó partikat játszottak a magyar játékosok?

Szerintem jól tartottuk magunkat, talán Prohászka Petit verték át egy kicsit megnyitásban, elhasználta az idejét, és 15 perce maradt a kritikus állásra. Én Bánusz Tominál, aki világossal volt, számoltam egy döntetlenre, de ez a Pragghanandaa egészen elképesztő játékos, minden elemében szenzációs: nemcsak megnyitási felkészültsége, hanem taktikai látásmódja, és a végjátéka- nagyon komplex játékos. Én őt tartom az egyik legesélyesebbnek a későbbi világbajnoki címre. Hibázgatott ugyan a Tomi ellen, tehát nem volt teljesen sima parti, egyszer-kétszer egy picit kiengedte, de nagyon nehéz volt a védekezés. Ádám partijai is szerintem, sajnos, elég egysíkú volt, bár amikor végeztem, akkor lelkes voltam az Ádám játszmáját tekintve, de aztán láttam a gépes értékelést, hogy kezd baj lenni.

Indiát vártátok, de kitől lenne jó nagyon távol maradni?

Az eredményt tekintve az indiaiktól lett volna jó, mindegyik csapat elképesztően erős, amelyik a top 15-ben van. Akire én azt gondolom, hogy szuper csapat, az az Amerikai Egyesült Államok mindegyik táblán, illetve India, Kína és Üzbegisztán, akik 2 éve óriási meglepetést okoztak , és most újra itt vannak, és mostmár 4-es sorszámmal. Azt gondolom, ez a négy csapat, akik ellen, valljuk be, nekünk nincs olyan sok esélyünk, de az 1-es (“A”) férficsapat egészen más történet, bennük nagyon bízunk.
A többi válogatott ellen úgy érzem, hogy bármi lehet. Fehér táblákon jól tudjuk tartani magunkat, és az ellenfeleknek pedig ott kellene nyerni. Ilyenkor az a tipikus forgatókönyv, hogy mi, gyengébb csapatként próbáljuk tartani a döntetlent, az ellenfélnek kockáztatni kell, és így lehet pontot fogni, de nem félünk senkitől! Indiával is úgy ültünk le, hogy ki akarjuk hozni a maximumot, sajnos, így sikerült.

További jó játékot!

Cikken belüli fotó: Kapás Gergő